Kapernaum Csoport alapítvány
A menű átugrása

ILLIK TUDNI...

HOGYAN VISELKEDJÜNK HELYESEN, EGY SÉRÜLT EMBER TÁRSASÁGÁBAN, AMIKOR MEGISMERKEDÜNK VELE, AMIKOR BEMUTATJUK MÁSOKNAK, SEGÍTÜNK NEKI VAGY EGYSZERŰEN CSAK KELLEMES TÁRSASÁGÁT ÉLVEZZÜK.




ALAPVETŐ ISMERETEK

  • A sérült embereknek nem sajnálkozásra van szükségük, hanem megértésre, szeretetre, barátságra és bátorításra.
  • Mindig tudatosítsuk a sérült ember jelenlétét. Próbáljuk bevonni őt a beszélgetésbe, a társaságba.
  • Ne bámulj! Ehelyett próbálkozz meg egy meleg mosollyal, köszönéssel. A sérült embernek is valódi érzései és szükségletei vannak.
  • A felnőttekkel, felnőttekhez illő módon viselkedjünk. Csak akkor szólítsuk keresztnevén az illetőt, ha a társaságban másokhoz is így viszonyulunk.
  • Attól, hogy valaki mozgássérült, vak vagy siket még normális az intellektusa.
  • Ha valakinek a tolókocsijára támaszkodunk vagy azon lógunk az olyan, mintha a kocsiban ülő személlyel tennénk ugyanezt. Ez nagyon zavaró lehet. A szék használójának szinte a testrésze. Ne tehénkedj rá!
  • Szeretetünket ne úgy fejezzük ki tolókocsis ismerősünknek, hogy a fejét gyengéden megütögetjük, mint egy kisgyereknek. Annak ellenére, hogy az ülő személy feje egy kisgyerek fejének magasságában van... ő nem az.
  • Amikor segítséget ajánlunk fel egy látássérült embernek, engedjük hogy ő fogja meg a karunkat. Így vezetni tudjuk, a tuszkolás vagy vonszolás helyett.
  • A vakvezető kutya nem öleb. Ne dédelgesd a gazdája engedélye nélkül!